Eszter
Általános iskolásként művészeti osztályos voltam, ami azt jelentette, hogy délutánonként klasszikus balett, néptánc és kortárstánc foglalkozásokon vettem részt. Egy fél évig társastáncra is jártam 9 évesen. Amikor gimnáziumba kerültem, felszabadultak a délutánjaim, bennem élt egy régi vágy, hogy társastáncoljak. Egyik ismerősöm hozott a Goldance-be, ő már régóta táncolt akkor.
2006 februárjától társastáncra és - az akkor még nem régen indult - salsára is jártam. Nagyon jó, családias hangulat volt. Egyik otthonom lett a Goldance. Latin, standard edzések, salsa csoportok, bulik, bemutatók. Dél-Budán voltak legtöbbször az órák, nekem háromnegyed órát kellett utaznom csak oda, de megérte.
Három évig tanultam latin és standard táncokat. Állandó párom hol volt, hol nem volt. 2007-ben részt vettem két tánciskolás versenyen. Párommal standard kategóriában kétszer arany érmet vittünk haza, latinból harmadik illetve negyedik helyezést értünk el.
Aztán háttérbe szorult a társastánc és maradt a salsa, egyre intenzívebben: bulizás, tanítás, fellépések. A salsa, amit nem lehet megunni, ami mindig kihívás, amiben szabad lehetsz és önmagadat adod. Számomra a táncban, mozgásban nincs szabály, nincsenek korlátok. Csak a zene van és én, és ha van partnerem, akkor ő.