Gábor
Amikor először győzködtek róla, hogy próbáljam ki a salsá-t, nemet mondtam. Hogy miért? Divatmajmoló, "nyálas", színpadias, mű... - gondoltam akkor oly bután. Volt egy kép, melyet a szó mögé helyeztem, egy igen csak téves kép.
A második alkalommal - mikorra több jó barátom is beiratkozott tanfolyamokra - viszont rávettek, hogy kipróbáljam. Nem kellett egy-két hét sem, hogy rájöjjek a szó mögött teljesen más rejlik. Egy másik világ, mely tökéletesen beilleszthető a mindennapokba, miközben kiszínezi és felpezsdíti azokat. Mit kapsz eleinte? Egy hobby-t, ami megunhatatlan, rengeteg új embert, ismeretséget, testmozgást, szenvedés nélkül kalóriaégetést és persze a zenét, az ezerarcú zenei kultúrát.
A tanulást salsa kubai ágával kezdtem, mely megismertette velem a ritmust, a zenék sokszínűségét, az autentikus mozgáskultúrát és persze még sorolhatnám tovább a rengeteg újdonságot, mely beszivárgott a mindennapjaimba. Nem kellett sok idő, hogy a heti egy alkalom kibővüljön kettőre-háromra vagy többre is akár. Majd a kis tudássommal belevágtam a salsa-bulik világába. Azóta mindez az életem részévé vált; elengedhetetlen részévé.
A későbbiekben belekóstoltam a vonalas stílus világába is. Az elegancia, a technika, valamint az érzés és test játéka bontakozott ki zenére. A vonalas stílus klasszikus és egyben örökmodern zenei világa rendkívüli élményt nyújt, ha kipróbálod. Nem tudom, kinek mit jelent a tánc, de mindazok mellett, hogy kikapcsol, energiát ad, fiatalít, tanulásra buzdít, megajándékoz még egy lehetőséggel. Egy lehetőséggel, hogy beleépülj a zenébe. A sok hangszer közé csempészd be a sajátodat, legyen a táncod is hangszer, legyen ez a tied, legyen a partneredé, akivel együtt zenélhettek. Minden tánc más, minden tánc egyedi és megunhatatlan, megismételhetetlen.
Hogy mit kaptam a tánctól, a salsa világtól? Rengeteg boldog pillanatot, még több barátot, ismeretséget, kitűnő zenéket, hajnali lefekvést, alkalmat, hogy tanulhassak amíg csak élek, jó néhány lyukat a cipőm talpára, és lehetőséget, hogy rátaláljak életem párjára.... Nem is oly rég kisfiúnk született:)
Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a második alkalommal hagytam magam meggyőzni... megérte.